„Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős.”

Előadás születésről és halálról, anyákról és gyerekekről, férfiakról és nőkről. Az élet legapróbb és legfontosabb kérdéseiről.

„Markó-Valentyik Anna Szabó T. Anna gyermekvárással, anyasággal kapcsolatos verseiből kiindulva egy komplex előadást épített fel, amelyben a versek magától értetődően simultak bele az egészbe. Az előadás gazdag eszköztárában bábjáték és tárgyanimáció él együtt a színészi munkával. A legjobb pillanatokban a kisfiúbáb valóban életre kel, és az anya-gyermek kapcsolat minden pátosztól és fellengzősségtől mentesen, mégis szívhez szólóan jelenik meg a színpadon.”
(Turbuly Lilla, Kútszéli stílus)

A sárkányölő hősökről szóló mesék népmesekincsünk legősibb rétegéhez tartoznak. Azokról az időkről adnak hírt, amikor a szerencsét próbálni induló vitézek nemcsak mágikus képességekkel rendelkeztek, hanem ismerték annak módját is, hogyan kerülhetnek kapcsolatba a táltosokkal, a tanácsot adó öregasszonyokkal és az ősz öregemberekkel, akiktől mindig segítséget kaptak küldetésük teljesítéséhez.

A KL Színház és a Magamura Alkotóműhely közös előadásában Sárkányölő Sebestyén, a szegénylegényből lett hős története elevenedik meg, drótmarionett-emberek és óriásbáb-sárkányok, valamint két kiváló bábművész, Czéh Dániel és Markó-Valentyik Anna segítségével.

„Markó-Valentyik Anna és Czéh Dániel játékosságának gazdag lehetőséget teremt ez a szövevény: könnyedén közlekedtek a játszó személy és a játszott figura között, reflektálva a színházi helyzetre. Nem mulasztották el érzékeltetni a két bábos, Vanda és Tibor szeretetteljesen piszkálódó kapcsolatát, és mindenekfelett a játékkedvük, örömük volt magával ragadó. Magát a bábszínházat, amelyet Boráros Szilárd tervezett egyszerűre és patinásra, marionettbábokkal népesítették be a színészek. Noha csak négy kezük van, nem mertem volna megszámolni játék közben, mert biztosan nagyobb eredményre jutottam volna.”
(Stuber Andrea, Spiritusz)

Bohus, a böllér amolyan huszonegyedik századi mindentudó – és ahogyan az a
huszonegyedik századi mindentudóknál lenni szokott: folyton siet. De sohasem annyira, hogy ne volna ideje egy-két (három-négy) jó szót szólni azokhoz, akikkel ebben a folytonos sietségben összefut. És ha már ott van, miért ne mondana el egy izgalmas történetet? Ami vele, magával esett meg persze, de megeshetett volna (és még meg is eshet!) akármelyikünkkel.

Vásári bohóctréfa egyik legismertebb népmesénk alapján, gyerekek és szüleik okulására és szórakozására egyaránt.

„Ámulok az olyan előadótól, aki beszkenneli a nézőteret, és aztán nem tesz mást, csupán ezzel, vagyis hát velünk játszik az előadás egész ideje alatt. Czéh Bohusa egyfolytában tesz-vesz, siet, pakol, szerepet és feladatot oszt, be nem áll a szája, közben pedig folyamatosan sakkban tart minket, és nem mellesleg sok kitérővel és hosszú-hosszú késleltetéssel, de azért csak elmesél egy történetet, ami több mint ismerős mindenkinek, aki a mai Magyarországon nyitott szemmel és füllel él.” (Jászay Tamás, Revizor)

“Ez A kisgömböc nem a dramaturgiai módosításoktól lesz zseniális, hanem a színész játékának és a vásári bohóctréfa műfajának köszönhetően. A szituáció és a történet is egészen egyszerű, a gesztusok, a tárgyak életre keltésének képessége, a jelenlét az, ami az előadást a magasba emeli.”
(Czabala Zsófi, színház.online)